Egy már letérkövezett udvarban érthetően senki sem szeretné felbontani a fél kocsifelhajtót csak azért, hogy tető kerüljön az autó fölé. Ilyenkor vonzó lehet a kevés földmunkával telepíthető talajcsavar. A betonozáshoz sem kell azonban feltétlenül az egész parkolóhelyet kiásni, hiszen sok fedett beállónál elegendő az oszlopok alatt egy-egy pontalapot készíteni. Hogy az adott udvarban melyik a jobb választás, azt a talaj, a tetőszerkezet és a már elkészült burkolat együtt dönti el.
A tervezésnél érdemes különválasztani az autó helyét és a tető tartószerkezetét. Az autó súlyát a burkolat és az alatta kialakított rétegek viselik. A tető súlya és a rajta összegyűlő hó terhe viszont az oszlopokon keresztül néhány ponton jut le a talajra. Attól tehát, hogy a térkövezett felhajtón évek óta gond nélkül parkolunk, még külön rögzítés kell a tetőt tartó oszlopoknak. A homokágyba rakott térkő önmagában erre alkalmatlan.
Egy könnyű, nyitott oldalú beállónál a szél is meghatározó lehet. A tető alsó és felső felületén kialakuló nyomáskülönbség felfelé is terhelheti a szerkezetet. Ilyenkor az oszlop a talpánál fogva húzza az alapot, ezért a rögzítés kiválasztásakor a kihúzással szembeni ellenállás is számít. Ha már most tudjuk, hogy később oldalfallal zárnánk le a beálló szél felőli oldalát, ezt még az alapozás előtt mondjuk el a tervezőnek. A szél másképp hat a részben lezárt szerkezetre.
A talajcsavar akkor lehet jó választás, ha fontos a kevés bontás, és a helyszíni talajban igazolható a szükséges teherbírás. A menetes acélelemet az oszlop kijelölt helyén hajtják a földbe, majd a fejéhez csatlakoztatják a tartószerkezetet. Egy kész kertben ennek kézzelfogható előnye van. Kevesebb földet kell kitermelni és elszállítani, a megfelelően telepített alapra pedig kötési idő nélkül szerelhető az oszlop. Keskeny oldalkertben azt is érdemes előre megnézni, elfér-e a behajtógép a kerítés és a tervezett oszlopsor között.
A bizonytalanság rendszerint a felszín alatt kezdődik. Egy régi melléképület helyén például a rendezett gyepszint alatt bontási törmelék vagy korábbi alaptest maradhatott. A betonmaradvány megakaszthatja a behajtást, a laza feltöltésben pedig kérdéses, milyen mélyen érhető el megfelelő teherbírású réteg. Ilyen helyen az ajánlatból annak is ki kell derülnie, hogyan ellenőrzik a választott csavart. A rendszer és a helyszín függvényében a behajtáskor mért nyomaték értékelése vagy helyszíni próbaterhelés segíthet eldönteni, alkalmas-e az alap az adott beállóhoz.
Ha készletben vásárolunk kocsibeállót, az alapozási rajzot még a földmunka megrendelése előtt kérjük el. Egyes típusoknál a gyártó meghatározza a beton pontalapok méretét, egymástól mért távolságát és a hozzájuk illő oszloptalpat is. Ilyenkor a betonozás mellett szól, hogy a váz és az alap csatlakozására már van kidolgozott megoldás. Talajcsavarra csak akkor érdemes váltani, ha az eltérő rögzítés alkalmasságát az adott szerkezethez is igazolják. Egy másik, hasonló méretű beálló rajzáról az alapméretet sem célszerű átvenni, hiszen eltérhet az oszlopok helye, a tető kialakítása és a helyi talaj teherbírása.
Új udvar kialakításakor könnyebb jó sorrendben elvégezni a munkát. Ha már kiválasztottuk a beállót, az oszlopok helyét a burkolás előtt ki lehet tűzni, és a pontalapokat a tervezett kész burkolatszinthez lehet igazítani. A térkövező így később az oszloptalpak körül fejezheti be a felületet. A szerelés időpontját is ehhez kell igazítani, mert a friss beton csak a szükséges szilárdság elérése után terhelhető. Különösen akkor számít ez a néhány munkafázis, ha a család közben ugyanazon a kapubejárón közlekedik.
Meglévő térkőnél először rajzoljuk rá az oszlopok helyét a burkolat kiosztására. Beton pontalaphoz sok esetben elég helyileg felszedni a köveket, majd az alap elkészülte után körberakni az oszloptalpat. Talajcsavarnál is hozzá kell férni a talajhoz a behajtás helyén. A várható bontás mértékéről ezért akkor kapunk értelmes választ, ha a kivitelező látja az oszlophelyeket, a burkolatot és a gép bejutási útvonalát.
Képek forrása: Építőipari Magazin
A meglévő betonfelhajtó más kérdést vet fel. Ha előkerül az eredeti terv, abból kiderülhet a lemez vastagsága és vasalása, a helyszínen pedig ellenőrizhető az állapota. Ezek alapján lehet megítélni, hogy a választott beálló oszlptalpai rögzíthetők-e közvetlenül a betonhoz. A gyártók útmutatói ebben eltérhetnek, ezért érdemes még a vásárlás előtt tisztázni, használható-e a meglévő lemez, vagy külön alapot kell kialakítani az oszlopok alatt.
A legjobb összehasonlítási alap az az állapot, amikor az oszlopok már fogadhatják a tetőszerkezetet, és a felbontott udvar is újra használható. Talajcsavaros ajánlatnál ezért a csavarok mellett a csatlakozófejeket, a gépi telepítést és a szükséges helyszíni ellenőrzést is vegyük figyelembe. A betonozás árához számítsuk hozzá a föld kiemelését és elszállítását, az oszloptalpakat, valamint a burkolat helyreállítását. Így az is láthatóvá válik, mennyit ér a kisebb bontás egy kész kertben, illetve mennyit takaríthatunk meg azzal, ha egy új felhajtón a pontalapok még a térkövezés előtt elkészülnek. Ha a kocsibeálló építésének teljes költségét szeretnénk megbecsülni, az alapozás és a burkolat mellé a tartószerkezet, a tetőfedés és a szerelés árát is számítsuk hozzá.
Tetszett a cikk? Oszd meg Facebookon!