A falburkolatként használt csempe hosszú évekig tartós és esztétikus megoldást jelenthet, de időnként előfordul, hogy egy-egy lap meglazul, megreped vagy akár le is esik a falról. Ez nemcsak bosszantó, hanem balesetveszélyes is lehet, különösen akkor, ha nagyobb méretű burkolólapokról van szó.
Sokan ilyenkor automatikusan a csemperagasztót hibáztatják, pedig a háttérben számos különböző ok állhat. Ha tudjuk, miért válik le a csempe a falról, könnyebben megelőzhetjük a problémát egy felújítás vagy új burkolás során.
A tartós burkolat egyik legfontosabb feltétele a megfelelő alapfelület.
Ha a fal poros, laza, festékmaradványos vagy egyenetlen marad, a ragasztó nem tapad megfelelően. Ilyenkor előfordulhat, hogy a csempe kezdetben stabilnak tűnik, később azonban fokozatosan elveszíti a tapadását.
A burkolás előtt ezért mindig fontos a felület alapos tisztítása, szükség esetén kiegyenlítése és a megfelelő alapozó használata.
Nem minden ragasztó alkalmas minden felhasználási területre.
Más típusú ragasztóra lehet szükség egy száraz beltéri helyiségben, mint például egy zuhanyzóban, kültéri felületen vagy padlófűtés mellett. A nagy méretű lapok, illetve a porcelán burkolatok szintén speciális tulajdonságú ragasztót igényelhetnek.
Ha nem az adott körülményekhez megfelelő terméket választják, a burkolat idővel könnyebben leválhat.
A kiváló minőségű ragasztó sem ér sokat, ha nem megfelelő módon kerül fel a falra.
Ha túl kevés ragasztó kerül a burkolólap mögé, vagy nem megfelelő fogazatú glettvassal dolgoznak, üregek maradhatnak a csempe alatt. Ezek a légüregek jelentősen csökkentik a tapadást, és növelik annak esélyét, hogy a lap később meglazuljon.
Nagyobb méretű burkolólapok esetén gyakran kétoldali ragasztási technika alkalmazása is indokolt, amely biztosítja az egyenletes alátámasztást.
A fürdőszobákban, zuhanyzókban és egyéb vizes helyiségekben kiemelten fontos a megfelelő vízszigetelés.
Ha a nedvesség a burkolat mögé jut, hosszabb idő alatt károsíthatja a ragasztóréteget vagy magát az alapfelületet is. Ez fokozatos tapadásvesztéshez vezethet, amelynek egyik első jele lehet a kongó hang vagy a meglazuló csempe.
A megfelelő vízszigetelő rendszer kialakítása ezért legalább olyan fontos, mint maga a burkolás.
Egy épület teljesen természetes módon is mozoghat.
Az új építésű házak szerkezete az első években még kisebb mértékben ülepedhet, de hőmérséklet-változás, páratartalom vagy szerkezeti mozgások is feszültséget okozhatnak.
Ha ezekre a mozgásokra nem készül fel megfelelően a burkolat, idővel repedések jelenhetnek meg, majd a csempék is leválhatnak.
Sokan úgy gondolják, minél kevesebb fuga és hézag látható, annál szebb lesz az elkészült burkolat.
Valójában azonban a megfelelő dilatációs hézagok fontos szerepet töltenek be. Ezek lehetővé teszik, hogy a burkolat kis mértékben együtt mozogjon az aljzattal vagy a falszerkezettel.
Ha ezek hiányoznak, a feszültségek közvetlenül a csempére és a ragasztórétegre terhelődnek, ami hosszabb távon leváláshoz vezethet.
Felújításkor sokan szeretnék elkerülni a bontással járó munkát.
Bizonyos esetekben valóban lehetséges a régi csempére új burkolatot ragasztani, de ehhez szigorú feltételeknek kell teljesülniük. A meglévő burkolatnak stabilnak, megfelelően tapadónak és sérülésmentesnek kell lennie.
Ha a régi csempe már eleve részben elvált a faltól, az új burkolat sem lesz tartós, hiszen ugyanarra a bizonytalan alapra kerül.
Képek forrása: Építőipari Magazin
A burkolás után a ragasztónak elegendő időre van szüksége a teljes kötéshez.
Ha a felületet túl korán éri jelentős terhelés, erős nedvesség vagy intenzív hőhatás, a kötési folyamat nem tud megfelelően lezajlani. Ez különösen a fürdőszobákban fordulhat elő, amikor a helyiséget már a kivitelezés befejezése után rövid idővel használatba veszik.
A gyártó által előírt kötési és száradási idő betartása jelentősen hozzájárulhat a burkolat hosszú élettartamához.
Ha egy csempe kopogtatásra kongó hangot ad, enyhén mozog vagy a fuga mellett apró repedések jelennek meg, érdemes mielőbb utánajárni a probléma okának.
Egy időben elvégzett javítás sok esetben megakadályozhatja, hogy nagyobb felületen is leváljon a burkolat, így jelentős bontási és felújítási költségek előzhetők meg.
A tartós csempeburkolat nemcsak a megfelelő alapanyagokon múlik, hanem az alapos előkészítésen, a szakszerű kivitelezésen és a megfelelő technológiai előírások betartásán is. Ha ezekre odafigyelünk, a falburkolat hosszú éveken át biztonságosan és esztétikusan szolgálhat.
Tetszett a cikk? Oszd meg Facebookon!