A teraszburkolat, a kerítés, a pergola, a kerti bútor vagy akár egy fa bejárati ajtó egész évben ki van téve az időjárásnak. Az eső, a nedvesség, az UV-sugárzás és a téli fagyok idővel akkor is nyomot hagyhatnak rajtuk, ha első pillantásra még jó állapotúnak tűnnek.
A kültéri faelemek kezelése tél előtt ezért nem csupán esztétikai kérdés. A megfelelő előkészítéssel és felületvédelemmel csökkentheted annak esélyét, hogy a fa megrepedezzen, elszíneződjön vagy idő előtt korhadni kezdjen.
A fa természetes anyag, amely képes nedvességet felvenni és leadni. Emiatt az időjárás változásaira folyamatosan reagál.
Esős időben nedvességet szívhat magába, szárazabb időszakban pedig veszít abból. Az ismétlődő nedvesedés és száradás következtében a fa megduzzadhat, majd összehúzódhat. Ez hosszabb távon repedésekhez és vetemedéshez vezethet.
Télen a probléma tovább fokozódhat. Ha a fa pórusaiban vagy apró repedéseiben víz marad, a fagy hatására annak térfogata megnőhet, ami tovább terhelheti az anyagot.
A napfény sem kíméli a kezeletlen felületet. Az UV-sugárzás hatására a fa kifakulhat, szürkülhet, és idővel elveszítheti eredeti színét.
Mielőtt bármilyen új bevonatot felvinnél, nézd át alaposan a kezelendő felületeket.
Keress repedéseket, felválásokat, elszíneződéseket és puhább, korhadásra utaló részeket. A kerítéseknél és pergoláknál különösen figyelj az alsó részekre és azokra a pontokra, ahol a fa rendszeresen érintkezhet nedves talajjal vagy más szerkezeti elemekkel.
A kerti bútoroknál ellenőrizd a csavarok és illesztések környékét is, mert ezeken a helyeken könnyebben megállhat a víz.
Ha a fa már jelentősen elkorhadt vagy szerkezetileg meggyengült, a felületkezelés önmagában nem oldja meg a problémát. Ilyenkor előfordulhat, hogy az érintett elemet részben vagy teljesen cserélni kell.
A kültéri fa felületén idővel por, szennyeződés, alga és egyéb lerakódás jelenhet meg. Ezeket a kezelés előtt el kell távolítani.
Enyhébb szennyeződés esetén elegendő lehet egy puha kefe és a faanyaghoz megfelelő tisztítószer. Erősebb lerakódásoknál használhatsz kifejezetten kültéri fa tisztítására készült készítményt is.
Magasnyomású mosóval érdemes óvatosan bánni. A túl erős vízsugár felsértheti a fa rostjait, ezért mindig az adott felülethez megfelelő beállítást és munkatávolságot válassz.
A tisztítás után hagyd teljesen megszáradni a fát. Nedves felületre nem érdemes olajat, lazúrt vagy festéket felvinni, mert a bevonat tapadása és tartóssága is romolhat.
Ha a fa korábban festve vagy lazúrozva volt, ellenőrizd a meglévő bevonat állapotát.
A jól tapadó réteget sok esetben elegendő megtisztítani és finoman megcsiszolni. A pergő, hólyagosodó vagy felrepedezett festéket azonban el kell távolítani.
A csiszolás nemcsak a régi réteget segít eltüntetni, hanem egyenletesebb felületet is biztosíthat az új kezeléshez.
A munka végén mindig portalanítsd a fát, mert a visszamaradó csiszolatpor akadályozhatja az új bevonat megfelelő tapadását.
A megfelelő felületkezelő anyag kiválasztása attól is függ, milyen faelemről van szó, illetve milyen megjelenést szeretnél.
A kültéri faolaj beszívódik az anyagba, és természetesebb megjelenést hagy maga után. Teraszoknál és kerti bútoroknál gyakran alkalmazzák, de általában rendszeres újrakezelést igényel.
A lazúr úgy védi a fát, hogy közben a természetes erezet többnyire látható marad. Léteznek vékony- és vastaglazúrok is, amelyek különböző felhasználási területekre alkalmasak.
A fedőfesték ezzel szemben teljesen eltakarhatja a fa eredeti színét és erezetét, ugyanakkor megfelelő rendszerben erős időjárás elleni védelmet adhat.
Mindig olyan terméket válassz, amelynek gyártója kifejezetten kültéri használatra ajánlja azt.
Nem minden pont kap azonos terhelést.
A vízszintes faelemek felső felületén könnyebben megállhat az esővíz, ezért ezek rendszerint gyorsabban öregszenek, mint a függőleges részek.
Ugyanez igaz a bütüfelületekre, vagyis a faanyag elvágott végeire is. Ezek a részek könnyebben vehetnek fel nedvességet, ezért szükség esetén külön kezelésre lehet szükségük.
A csavarok, illesztések és szerkezeti találkozások környékén szintén érdemes ellenőrizni, hogy nem gyűlik-e össze rendszeresen a víz.
Ősszel könnyű addig halogatni a munkát, amíg már csak néhány hideg nap marad.
A legtöbb kültéri bevonatnak azonban megfelelő hőmérsékletre és száraz időre van szüksége a kötéshez vagy száradáshoz. Ha túl hideg vagy túl párás időben dolgozol, a végeredmény foltos, ragacsos vagy kevésbé tartós lehet.
Mindig ellenőrizd a választott anyag használati útmutatóját, különösen a megengedett hőmérsékletre és a rétegek közötti száradási időre vonatkozó előírásokat.
Érdemes olyan időszakot választani, amikor több egymást követő csapadékmentes nap várható.
Képek forrása: Építőipari Magazin
A felületkezelés mellett a szerkezeti kialakítás is sokat számít.
Ha a fa tartósan vízben áll vagy nedves talajjal érintkezik, még a jó minőségű bevonatok élettartama is jelentősen csökkenhet.
A kültéri faelemeket ezért lehetőség szerint úgy alakítsd ki, hogy a csapadék gyorsan le tudjon folyni róluk, és a felület megfelelően szellőzhessen.
A kerti bútorokat télre érdemes fedett, száraz helyre vinni, ha erre van lehetőséged. Ha kint maradnak, használhatsz jól szellőző takarást, de kerüld azt, hogy a fa hosszú időre teljesen légmentesen bezárva maradjon.
A kültéri faelemek védelmét nem érdemes egyszeri feladatként kezelni.
Évente legalább egyszer nézd át a felületeket, különösen tavasszal vagy ősszel. Ha időben észreveszed a kopást, a kisebb repedéseket vagy a bevonat elvékonyodását, sokszor elegendő lehet egy egyszerű tisztítás és újrakezelés.
Ha viszont éveken át elmarad a karbantartás, jóval több csiszolásra, javításra vagy akár szerkezeti cserére lehet szükség.
A kültéri faelemek kezelése tél előtt tehát elsősorban megelőző munka. Egy alapos állapotfelmérés, tisztítás és megfelelő felületvédelem segíthet abban, hogy a kerítés, a terasz vagy a kerti bútor még hosszú ideig használható és esztétikus maradjon.
Tetszett a cikk? Oszd meg Facebookon!