A konyhai páraelszívó hatékonysága nemcsak a készülék teljesítményén múlik, hanem azon is, hogyan jut el az elszívott levegő a szabadba. A rosszul kialakított csővezeték jelentősen csökkentheti a légszállítást, növelheti a zajszintet, és akár páralecsapódási problémákat is okozhat. Éppen ezért a kivezetést már a konyha tervezésekor vagy a felújítás korai szakaszában érdemes átgondolni.
A tervezés első lépése annak eldöntése, hogy az elszívott levegő közvetlenül a szabadba távozzon, vagy a készülék szűrés után visszajuttassa azt a helyiségbe.
A külső kivezetéses páraelszívó a főzés során keletkező párát, szagokat és egyéb légszennyező anyagokat a lakáson kívülre továbbítja. Ez különösen előnyös intenzív főzésnél, illetve olyan konyhákban, ahol a magas páratartalom rendszeres problémát jelent.
A belső keringtetéses készülék ezzel szemben zsírszűrőn és általában aktívszén-szűrőn keresztül tisztítja a levegőt, majd visszavezeti a konyhába. Előnye, hogy nincs szükség faláttörésre vagy hosszabb légcsatornára. Fontos azonban, hogy a visszakeringtetéses megoldás a keletkező vízpárát nem távolítja el a lakásból, ezért megfelelő szellőzésről külön is gondoskodni kell.
Ha a műszaki adottságok lehetővé teszik, a külső kivezetés általában hatékonyabb megoldás.
A konyhai páraelszívó kivezetését úgy kell kialakítani, hogy a légcsatorna a lehető legkisebb ellenállást jelentse az áramló levegő számára.
A háztartási páraelszívóknál gyakori a 125 és a 150 mm átmérőjű csatlakozás, de a megfelelő méretet minden esetben a gyártó előírásai alapján kell meghatározni. Nagyobb teljesítményű berendezéseknél különösen előnyös lehet a 150 mm-es légcsatorna.
Gyakori kivitelezési hiba, hogy a készülék 150 mm-es kimenetét helyhiány miatt 100 mm-es csőre szűkítik. Ez növeli a légellenállást, csökkenti az elszívás hatékonyságát, és a ventilátor működése is zajosabbá válhat.
A kör keresztmetszetű légcsatornák mellett lapos, téglalap alakú rendszerek is alkalmazhatók, például felső konyhaszekrények vagy álmennyezetek mögött. Ilyenkor megfelelő keresztmetszetű, légtechnikailag kialakított elemeket kell választani, nem pedig egyszerűen egy keskenyebb csatornára cserélni a kör keresztmetszetű csövet.
A páraelszívó légszállítási teljesítményét a légcsatorna hossza és az irányváltások száma is befolyásolja. Egy rövid, közvetlenül a külső falon átvezetett cső általában kedvezőbb, mint egy több méter hosszú, számos könyököt tartalmazó rendszer.
Minden irányváltás további nyomásveszteséget okoz. Különösen a szűk, 90 fokos könyökök növelhetik a légellenállást, ezért lehetőség szerint nagy ívű idomokat vagy kedvezőbb kialakítású irányváltásokat érdemes alkalmazni.
A csővezeték anyaga sem mellékes. A sima belső felületű, merev légcsatornák kisebb áramlási ellenállást biztosítanak, mint a bordázott, flexibilis csövek. Utóbbiak rövid csatlakozószakaszon hasznosak lehetnek, de hosszabb nyomvonalon kedvezőtlenül befolyásolhatják a teljesítményt.
A csatorna megtervezésekor a tisztíthatóságra is gondolni kell, hiszen a légvezetékben idővel zsíros lerakódások jelenhetnek meg.
Családi házaknál gyakran a külső falon keresztül történő kivezetés jelenti a legegyszerűbb megoldást. A faláttörés pontos helyét azonban a homlokzati kialakítás, a falszerkezet, a hőszigetelés és a környező nyílászárók figyelembevételével kell meghatározni.
A kivezetőnyílás lehetőleg ne közvetlenül nyitható ablak, frisslevegő-bevezető vagy olyan terület mellett helyezkedjen el, ahol az eltávozó levegő zavarhatja a lakókat.
A külső oldalon megfelelő kialakítású szellőzőrácsra és visszacsapó szelepre van szükség. Ezek segítenek mérsékelni a hideg levegő visszaáramlását, és megakadályozhatják, hogy kisebb állatok kerüljenek a csatornába. Arra is ügyelni kell, hogy a rács ne okozzon túlzott légellenállást.
A faláttörésnél a cső körüli hézagokat megfelelően tömíteni kell, a homlokzati csatlakozást pedig csapadékálló módon szükséges kialakítani. A tartószerkezetet érintő fúrást célszerű szakemberrel egyeztetni.
A konyhai páraelszívó meleg, nedves levegőt szállít. Ha ez a levegő hideg csőfelülettel találkozik, a vízgőz kicsapódhat, és kondenzvíz keletkezhet.
Ez elsősorban akkor jelent problémát, ha a légcsatorna fűtetlen padláson, hideg álmennyezeti térben vagy más alacsony hőmérsékletű épületrészen halad át.
Képek forrása: Építőipari Magazin
Az ilyen szakaszokon megfelelő hőszigeteléssel csökkenthető a páralecsapódás veszélye. Egyes kialakításoknál a kültér felé lejtő csővezeték is segítheti a kondenzvíz elvezetését, míg hosszabb függőleges szakaszoknál külön kondenzvíz-kezelésre lehet szükség.
A részletes megoldást mindig a csővezeték nyomvonalához és a gyártói ajánlásokhoz kell igazítani.
A külső kivezetéses páraelszívó jelentős mennyiségű levegőt távolíthat el a lakásból. Ezt a levegőt pótolni kell, különben a helyiségben nyomáscsökkenés alakulhat ki, ami rontja az elszívó működését.
A probléma különösen jól záró, korszerű nyílászárókkal felszerelt épületeknél jelentkezhet. Ilyenkor a megfelelő légutánpótlást tervezett légbevezetővel vagy más műszaki megoldással kell biztosítani.
Különös figyelmet igényelnek azok a lakások, ahol nyílt égésterű gázkészülék, kéményes vízmelegítő vagy más, a helyiség levegőjét használó tüzelőberendezés működik. Az elszívó által létrehozott nyomáskülönbség ugyanis megfordíthatja a kémény huzatát, és szén-monoxid-visszaáramlást okozhat.
Ilyen esetekben a páraelszívó telepítése előtt feltétlenül szükséges a megfelelő épületgépészeti, illetve gázbiztonsági szakvélemény beszerzése. A szén-monoxid-érzékelő fontos kiegészítő védelem, de nem helyettesíti a biztonságos légellátást.
Társasházi lakásokban a konyhai páraelszívó kivezetése összetettebb feladat lehet, mint családi házaknál.
A homlokzat módosításához társasházi hozzájárulásra és adott esetben hatósági egyeztetésre is szükség lehet. A meglévő központi szellőzőrendszerbe pedig nem szabad automatikusan bekötni egy motoros páraelszívót.
A közös szellőzőkürtőbe vezetett nagy mennyiségű levegő más lakások szellőzését is befolyásolhatja, és akár szagvisszaáramlást okozhat. A bekötés ezért kizárólag akkor jöhet szóba, ha a rendszer kialakítása, kapacitása és az érvényes előírások ezt megengedik.
Égéstermék-elvezető kéménybe a páraelszívó légcsatornáját tilos bekötni.
A légcsatorna helyét érdemes a konyhabútor, az elektromos kiállások és az álmennyezeti szerkezetek kialakítása előtt meghatározni.
A felső szekrények mögött vagy a mennyezetben vezetett csövek esztétikusan elrejthetők, de elegendő helyet kell biztosítani a megfelelő keresztmetszetnek, a csatlakozásoknak és az esetleges karbantartási hozzáférésnek.
A páraelszívó főzőlap feletti szerelési magasságát szintén a készülék és a főzőlap gyártói előírásai alapján kell megválasztani.
A gondosan megtervezett rendszer hosszú távon nemcsak hatékonyabban, hanem csendesebben is működhet. A megfelelő csőátmérő, a rövid nyomvonal, a szakszerű faláttörés és a biztosított légutánpótlás együtt teremti meg a megbízható konyhai elszívás feltételeit.
Tetszett a cikk? Oszd meg Facebookon!