A levegő-víz hőszivattyúk egyre több családi ház fűtési rendszerében jelennek meg, a megfelelő berendezés kiválasztása azonban önmagában nem garantálja a hatékony működést. Legalább ilyen fontos a kültéri egység telepítési helyének megtervezése, hiszen a rosszul megválasztott pozíció zajproblémákat, teljesítménycsökkenést és téli üzemeltetési nehézségeket okozhat. A hőszivattyú kültéri egységének elhelyezése ezért már a gépészeti tervezés korai szakaszában figyelmet érdemel.
A levegő-víz hőszivattyú a környezeti levegőből nyeri ki a fűtéshez szükséges hőenergia jelentős részét. Ehhez folyamatos légáramlásra van szüksége: a ventilátor beszívja a külső levegőt, amely a hőcserélőn áthaladva lehűl, majd visszakerül a környezetbe.
Amennyiben a berendezést túl szűk helyre telepítik, a kifújt hideg levegő egy része visszajuthat a beszívóoldalra. Ez kedvezőtlenül befolyásolhatja a hatásfokot, és növelheti az elektromosenergia-felhasználást.
A megfelelő telepítési hely kiválasztásakor ezért a légáramlást, a zajterhelést, a csővezetékek hosszát és a későbbi karbantartás lehetőségét egyaránt mérlegelni kell.
A kültéri egységet általában az épület közelében célszerű elhelyezni, de közvetlenül a falhoz szorítani nem szabad. A szükséges távolság a berendezés kialakításától és a levegő be- és kiáramlásának irányától függ.
Egyes modelleknél a fal felőli oldalon 20–30 centiméter körüli szabad hely is elegendő lehet, míg más készülékek ennél lényegesen nagyobb távolságot igényelnek. A kifúvási oldalon gyakran legalább egy méter akadálymentes térre van szükség, de a pontos méreteket mindig a gyártói telepítési útmutató határozza meg. A megfelelő légáramláshoz szükséges szabad hely jelentőségét a Daikin hőszivattyúk telepítési helyigényéről szóló útmutatója is részletesen bemutatja, külön kitérve a karbantarthatóságra.
Különösen kedvezőtlen, ha a gép két fal közé, szűk udvarba vagy mély épületsarokba kerül. Ilyenkor a levegő visszaáramlása mellett a hangvisszaverődés is problémát jelenthet.
A hőszivattyú kültéri egységének elhelyezése során a szomszédos ingatlanok védelme az egyik legfontosabb szempont. Bár a korszerű berendezések viszonylag csendesek, a ventilátor és a kompresszor működése folyamatos vagy időszakosan változó zajjal járhat.
Gyakorlati ajánlásként gyakran legalább háromméteres távolsággal számolnak a szomszédos ingatlanoktól, ez azonban nem tekinthető minden készülékre és telekre érvényes, általános jogszabályi minimumnak.
A magyarországi zajvédelmi szabályozás területi besorolástól függő határértékeket határoz meg. Kertvárosias és falusias lakóterületen az üzemi zajforrásokra vonatkozó általános terhelési határérték nappal 50, éjszaka 40 dB, amelyet az előírt mérési és értékelési szabályok szerint kell vizsgálni. A lakóterületekre vonatkozó zajterhelési határértékeket a 27/2008. (XII. 3.) KvVM–EüM együttes rendelet részletezi, ezért a telepítési hely kiválasztásakor ezeket az előírásokat is figyelembe kell venni.
A tervezéskor nem elegendő kizárólag a gyártó által feltüntetett decibelértékre hagyatkozni. Számít a berendezés teljesítménye, a távolság, a környező felületek hangvisszaverése és az is, hogy a kültéri egység merre fújja a levegőt.
Érdemes elkerülni a szomszéd hálószobaablakával vagy rendszeresen használt teraszával közvetlenül szembenéző elhelyezést. Aki még a fűtési rendszer kiválasztása előtt áll, annak a geotermikus fűtés és hűtés lehetőségeit is érdemes megvizsgálnia, hiszen a talajhőt hasznosító rendszerek jellemzően nem igényelnek ventilátoros kültéri egységet.
Családi házaknál sok esetben a különálló, talajra telepített kültéri egység jelenti a kedvezőbb megoldást. Ehhez megfelelő teherbírású, stabil és vízszintes alap szükséges, amely megakadályozza a készülék megsüllyedését vagy elmozdulását.
A beton fogadóalapra helyezett, rezgéscsillapító elemekkel szerelt tartószerkezet mérsékelheti a rezgések továbbterjedését. Előnye, hogy a készülék mechanikai rezgése kevésbé jut át közvetlenül az épület falszerkezetére.
Fali konzolos telepítésre is van lehetőség, amennyiben azt a gyártó engedélyezi, és a fal megfelelő teherbírású. Könnyűszerkezetes épületeknél vagy kedvezőtlen akusztikai tulajdonságú falazatoknál azonban fokozottan számolni kell a szerkezeti zajátvitellel.
A hőszivattyú működése során a kültéri hőcserélőn nedvesség csapódhat ki, amely hideg időben ráfagyhat a felületre. A berendezés ezt automatikus leolvasztási ciklusokkal távolítja el, miközben víz keletkezik.
Fagyos, párás időben a leolvasztás során jelentős vízmennyiség is összegyűlhet, ezért a megfelelő vízelvezetés alapvető követelmény.
A kültéri egység alatt kialakított kavicságyas szikkasztó vagy a megfelelően megtervezett elvezetőrendszer segíthet megakadályozni a víz felgyülemlését. A kialakításnál figyelembe kell venni a talajviszonyokat és a fagyveszélyt is.
A vizet tilos közterületre vezetni, és nem kerülhet olyan helyre sem, ahol a járdán, lépcsőn vagy gépkocsibejárón megfagyva balesetveszélyt okozhat.
Képek forrása: Építőipari Magazin
Gyakori kérdés, hogy északi, déli vagy inkább keleti homlokzat mellé érdemes-e telepíteni a berendezést.
A hőszivattyúk esetében azonban az égtáj önmagában kevésbé meghatározó, mint a megfelelő légáramlás és az időjárási körülmények.
A közvetlen napsütés bizonyos helyzetekben kedvező lehet, de a kültéri egység működésének nem feltétele a napos elhelyezés. Fontosabb, hogy a készülék ne kerüljön erős, közvetlen szélhatásnak kitett pozícióba, ahol a légáramlás kedvezőtlenül alakulhat.
A tetőről lecsúszó hó, a ráfagyó csapadék és a hótorlaszok ellen szintén gondoskodni kell a védelemről. A berendezést megfelelő magasságú tartószerkezetre célszerű állítani, hogy a téli hó ne akadályozza a levegő beáramlását.
A kültéri és beltéri gépészeti elemek távolsága műszaki és gazdasági szempontból egyaránt fontos.
Monoblokk rendszer esetén a kültéri egységből jellemzően fűtési víz vagy fagyvédett hőközlő közeg jut az épületbe. Az ilyen vezetékek megfelelő hőszigetelése és fagyvédelme nélkülözhetetlen.
Split rendszer esetében a kültéri és beltéri egységet hűtőközeg-vezetékek kapcsolják össze. Ezek megengedett hossza és szintkülönbsége típusfüggő.
A szükségtelenül hosszú csővezetékek növelhetik a kivitelezési költséget és a rendszer veszteségeit. Emiatt célszerű a kültéri egységet a gépészeti helyiséghez viszonylag közel elhelyezni, természetesen a zajvédelmi és légáramlási követelmények megtartásával. A kültéri egység helyének megtervezése mellett a teljes gépészeti rendszer állapotát is érdemes felmérni, hiszen a fűtéskorszerűsítés családi házban csak akkor lehet igazán eredményes, ha a hőtermelő, a csőhálózat és a hőleadók megfelelően illeszkednek egymáshoz.”
A telepítés előtt a vonatkozó építésügyi, településképi és zajvédelmi rendelkezéseket is ellenőrizni kell. A TÉKA előírja, hogy a kültéri gépészeti berendezések nem zavarhatják a szomszédos ingatlanok rendeltetésszerű használatát.
Külön figyelmet igényelnek a természetes propánnal, vagyis R290 hűtőközeggel működő készülékek. Ezeknél a gyártó által meghatározott biztonsági védőzónában korlátozott lehet például az ablakok, pincelejárók, szellőzőnyílások és gyújtóforrások jelenléte.
Társasházak esetében a közös tulajdonú homlokzat vagy tető használata tulajdonosi hozzájárulást is igényelhet. Bizonyos településeken településképi bejelentésre is szükség lehet, különösen közterületről látható elhelyezésnél.
A kültéri egység környezetét nemcsak az üzemeltetés, hanem a későbbi javítások miatt is szabadon kell hagyni.
A szerelőnek hozzá kell férnie a burkolati elemekhez, a csatlakozásokhoz és a karbantartást igénylő alkatrészekhez. A túl sűrű növényzet, a közvetlenül a gép elé épített kerítés vagy a teljesen körbezárt dekorburkolat megnehezítheti a munkát, és ronthatja a légáramlást.
Esztétikus takarás kialakítható, de kizárólag úgy, hogy az ne sértse a gyártó által előírt szabad távolságokat. A rendszeres ellenőrzés és a megfelelő telepítés egyaránt hozzájárulhat a berendezés tartósságához, ezért érdemes megismerni a hőszivattyú élettartamának növelését segítő legfontosabb lépéseket is.
A legtöbb családi háznál egy megfelelően méretezett, rezgéscsillapított alapra telepített, az épület közelében, de jól szellőző helyen álló kültéri egység jelenthet jó kiindulópontot. A megfelelő telepítési pozíció kiválasztásához a Vaillant hőszivattyúk elhelyezéséről szóló szakmai útmutatója is hasznos szempontokat kínál, különösen az ingatlan adottságainak és a rendelkezésre álló helynek az értékeléséhez.
A végleges pozíció kiválasztásakor ugyanakkor a zajvédelem, a szomszédos épületek elhelyezkedése, a kondenzvíz kezelése és a vezetékek kialakítása egyaránt meghatározó.
A hőszivattyú kültéri egységének elhelyezése nem pusztán esztétikai döntés, hanem a teljes fűtési rendszer működését befolyásoló műszaki kérdés. A gondos helyszíni felmérés és a gyártói előírásokon alapuló tervezés hosszú távon megbízhatóbb, csendesebb és gazdaságosabb üzemeltetést eredményezhet.
Tetszett a cikk? Oszd meg Facebookon!