Mit kell megtervezni a falba épített WC-tartály beépítése előtt?

A falba épített WC-tartály letisztultabbá teszi a fürdőszobát, könnyebbé válhat a takarítás, és a hagyományos, látható tartály helyett csak az öblítőlap marad szem előtt. A végeredmény egyszerűnek tűnik, a kialakítás azonban több előkészületet igényel, mint azt elsőre gondolnád.

A falba épített WC-tartály beépítése előtt ugyanis nem elég kiválasztani a megfelelő modellt. A fal szerkezetét, a rendelkezésre álló helyet, a víz- és szennyvízcsövek nyomvonalát, valamint a későbbi karbantartás lehetőségét is át kell gondolni. Ha ezek közül valamelyik kimarad, a hiba kijavítása akár a frissen elkészült burkolat megbontásával is járhat.

Nem mindegy, milyen falba kerül a tartály

Az első kérdés az, hogy milyen szerkezethez szeretnéd rögzíteni a WC-tartályt.

Tömör téglafal, betonfal és könnyűszerkezetes válaszfal esetén eltérő szerelési megoldások jöhetnek szóba. A gyártók ezért különböző rögzítőrendszereket kínálnak.

A szerelőkeretes változatoknál a terhelést megfelelően rögzített fémszerkezet veszi fel. A keretet jellemzően a padlóhoz és a megfelelő falszerkezethez rögzítik, de léteznek speciális kialakítások is.

Fontos, hogy a fali WC-csésze súlyát nem egyszerűen a burkolat vagy a gipszkarton tartja. A terhelést a szabályosan beépített tartószerkezetnek kell átadnia.

Könnyűszerkezetes falnál különösen fontos a megfelelő merevítés, a profilrendszer és a rögzítési pontok megtervezése.

A falvastagságot a burkolattal együtt számold

Az egyik leggyakoribb tervezési hiba, hogy csak magának a tartálynak a mélységével számolnak, pedig a végleges szerkezet ennél vastagabb lesz.

A beépítéshez szükséges helyet több tényező határozza meg:

- A kiválasztott tartály és szerelőkeret mélysége.
- A mögötte és körülötte elhelyezkedő csövek.
- Az előtétfal tartószerkezete és burkolata.
- A csemperagasztó és a kerámiaburkolat vastagsága.

A piacon 8 és 12 cm körüli tartálymélységű rendszerek is elérhetők, ezek azonban nem azonosak a teljes, kész falszerkezet vastagságával. 

Kisebb fürdőszobában már néhány centiméter is sokat számít, ezért érdemes előre kiszámolni, mennyi hely marad a WC előtt, illetve a közlekedéshez.

Egy előtétfal ugyanakkor nem feltétlenül jelent hátrányt: ha csak részleges magasságban készül, a tetején praktikus pakolófelület is kialakítható.

A szennyvízelvezetés helye döntő szempont

A falba épített WC-tartály kialakításakor az egyik legfontosabb műszaki kérdés a szennyvízcső helyzete.

Ha korábban álló WC volt a helyiségben, előfordulhat, hogy a meglévő lefolyócsatlakozás nem megfelelő az új, fali csészéhez.

A következőket kell ellenőrizni:

- Hol helyezkedik el a meglévő szennyvízvezeték?
- Milyen irányból csatlakozik hozzá a WC?
- Kialakítható-e megfelelő lejtésű elvezetés?
- Szükséges-e a csővezeték áthelyezése?

A lefolyó átalakítását nem érdemes rögtönzött könyökidomokkal vagy szükségtelen irányváltásokkal megoldani. A rosszul kialakított csővezeték később dugulásokhoz és visszatérő használati problémákhoz vezethet.

A csővezetés megtervezése ezért mindig előzze meg a szerelőkeret végleges rögzítését.

A vízbekötésnek is megfelelő helyre kell kerülnie

A tartály feltöltéséhez természetesen hidegvíz-csatlakozásra is szükség van.

Az egyes rendszerek eltérhetnek abban, hogy felülről, oldalról vagy hátulról fogadják a vízvezetéket. Emiatt a bekötési pontot mindig a kiválasztott modell szerelési útmutatója alapján kell meghatározni.

Fontos a megfelelő csőanyagok használata, a kötések szakszerű elkészítése és az ellenőrizhetőség.

A tartály lezárása előtt a vízcsatlakozásokat ellenőrizni kell, hiszen egy később jelentkező szivárgás a fal mögött hosszabb ideig észrevétlen maradhat.

Milyen magasra kerüljön a WC-csésze?

A fali WC egyik előnye, hogy a szerelőkeret segítségével a csésze magassága bizonyos határok között beállítható.

Csakhogy ezt nem a felszerelés utolsó pillanatában kell eldönteni.

Általános kiindulási pontként sok esetben körülbelül 40–43 cm-es ülésperem-magassággal számolnak a kész padlótól mérve, de az ideális érték a használók igényeitől és a választott kerámiától is függhet.

Magasabb személyeknél vagy mozgásukban korlátozott használóknál más kialakítás lehet kényelmesebb.

Különösen fontos, hogy a magasságot a kész padlószinthez viszonyítsd, ne a burkolás előtti aljzathoz. Ha később még aljzatkiegyenlítő, vízszigetelés, ragasztó és padlólap kerül a helyiségbe, ezek vastagságával is számolni kell.

A tartály később is legyen szerelhető

Sokan attól tartanak, hogy a falba épített WC-tartály meghibásodásakor le kell verni a csempét.

Egy megfelelően kiválasztott és beépített rendszernél azonban a szokásos karbantartási munkák jelentős része az öblítőlap mögötti szerviznyíláson keresztül elvégezhető.

A Geberit például kifejezetten ilyen hozzáférést biztosít a rejtett tartályok belső szerelvényeihez.

Ezért a tervezéskor arra is figyelj, hogy az öblítőlap hozzáférhető helyen legyen, és a későbbi leszerelését sem polc, sem bútor ne akadályozza.

A burkolás előtt érdemes lefotózni a nyitott szerkezetet és a csövek elhelyezkedését. Ez későbbi javításnál vagy átalakításnál sokat segíthet.

Az öblítőlap kiválasztását sem érdemes a végére hagyni

Az öblítőlap elsőre pusztán esztétikai részletnek tűnhet, pedig a kompatibilitása műszaki kérdés.

Nem minden öblítőlap illeszkedik minden tartályhoz, még azonos gyártón belül sem feltétlenül.

A különböző modellek mechanikus, pneumatikus vagy elektronikus működtetést alkalmazhatnak, a megfelelő szerelvényeket pedig már a rendszer kiválasztásakor figyelembe kell venni.

Ha érintésmentes öblítést vagy elektromos funkciókat szeretnél, előfordulhat, hogy az elektromos csatlakozás helyét is előre ki kell alakítani.

Gondolj a burkolásra és a hangszigetelésre is

A tartály körüli előtétfalat a választott rendszer előírásai szerint kell kialakítani.

A megfelelő burkolólap-alátámasztás, a nedvességnek ellenálló anyagok és a csatlakozások szakszerű kialakítása egyaránt fontos.

Fali WC esetén a csésze és a fal között alkalmazható hangszigetelő elválasztóelem is, amely csökkentheti a szerkezetbe átadott rezgéseket.

Ha a WC zuhanyzó közelében helyezkedik el, a vízszigetelési csatlakozásokra is külön figyelmet kell fordítani.

A burkolás előtt minden bekötést, rögzítést és működési elemet ellenőrizni kell, mert a kész csempe mögött már jóval nehezebb hozzáférni a szerkezethez.

Ne csak a tartály árával számolj

A falba épített WC-tartály teljes költsége nem merül ki a tartály és a szerelőkeret megvásárlásában.

A kiadásokhoz hozzátartozhat a fali WC-csésze, az ülőke, az öblítőlap, a bekötőidomok, a csővezetékek esetleges átalakítása, az előtétfal megépítése és a burkolás is.

Felújításkor a bontási munkák és a régi WC elszállítása szintén növelheti a végösszeget.

Ezért érdemes a teljes kivitelezésre árajánlatot kérni, nem csupán a tartály beépítésére.

Képek forrása: Építőipari Magazin

A pontos tervezés később sok bosszúságtól kímélhet meg

A falba épített WC-tartály tartós, esztétikus és praktikus megoldás lehet, de csak akkor, ha a kivitelezés megfelelő előkészítéssel kezdődik.

A fal szerkezete, a csövek helye, a beépítési mélység, a WC magassága és a szerelhetőség mind olyan tényezők, amelyeket még a burkolás előtt véglegesíteni kell.

A legbiztosabb megoldás, ha a kiválasztott tartály műszaki dokumentációját már a tervezés során egyezteted a vízvezeték-szerelővel. Így jó eséllyel elkerülhetők azok a hibák, amelyek később bontással és jelentős többletköltséggel járnának.

Tetszett a cikk? Oszd meg Facebookon!