Az erkély folyamatosan ki van téve az esőnek, a hónak, a fagynak és a napsütésnek. Ha a csapadék bejut a burkolat alá, idővel megrepedhetnek vagy felválhatnak a járólapok, károsodhat a betonszerkezet, súlyosabb esetben pedig az erkély alatti helyiség is beázhat. Az erkély vízszigetelése burkolás előtt ezért nem elhagyható munkafázis, hanem a tartós kialakítás egyik alapfeltétele. Mutatjuk, mire érdemes figyelned, hogy elkerüld a későbbi problémákat.
Egy kültéri burkolat akkor is átengedhet valamennyi nedvességet, ha a járólapok fagyállók, a fugázás pedig megfelelőnek tűnik.
A víz a fugákon, a hajszálrepedéseken és a csatlakozások mentén juthat a mélyebb rétegekbe. Ha ott tartósan megmarad, a téli fagyás és olvadás tovább ronthatja a burkolat állapotát.
Ennek következménye lehet:
- a járólapok felválása vagy megrepedése,
- a fugák és a szegélyek károsodása,
- a beton nedvesedése és hosszabb távú szerkezeti károsodása,
- az erkély alatti mennyezet vagy fal beázása.
A megfelelő vízszigetelő réteg segít megakadályozni, hogy a csapadék elérje a védelemre szoruló szerkezetet. Fontos azonban, hogy a szigetelés a vízelvezetéssel és a megfelelő burkolati rétegrenddel együtt működik hatékonyan.
A szigetelés tartósságát nagymértékben meghatározza az alatta lévő felület állapota.
Új erkély kialakításakor és meglévő burkolat felújításakor egyaránt ellenőrizni kell, hogy az aljzat megfelelően szilárd, tiszta és teherbíró-e.
A laza, málló részeket el kell távolítani, a repedéseket pedig a jellegüknek megfelelően javítani kell. A felület nedvességtartalmának szintén meg kell felelnie a választott szigetelőanyag előírásainak.
Különösen fontos a régi burkolat alatti szerkezet vizsgálata. Ha a járólapok már felváltak, vagy az erkély alján nedvesedés látható, nem elegendő pusztán a látható hibákat kijavítani. Ilyenkor először a beázás okát kell feltárni.
Az erkélyen összegyűlő csapadéknak akadálytalanul el kell tudnia távozni.
Ehhez a felületnek megfelelő lejtéssel kell rendelkeznie, jellemzően az épülettől kifelé vagy a kialakított vízelvezető pont irányába.
A hagyományos, ragasztott burkolatú erkélyeknél általában 1,5–2 százalék körüli lejtéssel számolnak, de a pontos értéket mindig az alkalmazott rendszer és a kialakítás követelményei alapján kell meghatározni.
Ez azt jelenti, hogy két méter hosszon például 2 százalékos lejtés esetén 4 centiméter szintkülönbség szükséges.
Ha a víz megáll a járólapokon, tartósabban terheli a fugákat és a csatlakozásokat, télen pedig megfagyhat, ezért a megfelelő lejtés kialakítását már a rétegrend megtervezésekor figyelembe kell venni.
Erkélyeknél többféle vízszigetelési megoldás alkalmazható. A megfelelő választás függ az aljzat állapotától, a rendelkezésre álló rétegvastagságtól és a tervezett burkolattól.
Ragasztott kerámiaburkolatok alatt gyakran alkalmaznak kültéri használatra alkalmas, rugalmas, cementbázisú vízszigetelő anyagokat.
Ezeket a gyártói előírások szerint, rendszerint több rétegben hordják fel.
A rétegek megfelelő vastagsága és folytonossága különösen fontos, hiszen a túl vékony vagy hiányos bevonat nem biztosít megfelelő védelmet.
A sarkoknál és csatlakozásoknál a rendszerhez tartozó hajlaterősítő szalagokat kell alkalmazni.
Egyes erkélyeknél és teraszoknál lemezes szigetelési megoldások is alkalmazhatók.
Ezek kialakítása a választott terméktől és rétegrendtől függ. Különösen fontos a toldások, áttörések és peremcsatlakozások szakszerű kialakítása.
A különböző gyártók anyagait nem érdemes ellenőrzés nélkül kombinálni. Célszerű egymással kompatibilis, teljes rendszerben gondolkodni.
A beázások jelentős része nem a nagy, összefüggő felületen, hanem a csatlakozásoknál jelentkezik.
Az erkély és a homlokzati fal találkozásánál a vízszigetelést megfelelően fel kell vezetni, és szakszerűen csatlakoztatni kell a kapcsolódó szerkezetekhez.
Ugyanilyen figyelmet igényelnek az ajtóküszöbök, a korlát rögzítési pontjai és az esetleges víznyelők.
Az erkély külső peremén megfelelő vízvető vagy vízorros szegélyprofil alkalmazásával akadályozható meg, hogy a lefolyó csapadék visszajusson a szerkezet aljára. A profilokat a vízszigetelő rendszerrel összehangoltan kell beépíteni.
Képek forrása: Építőipari Magazin
A vízszigetelés elkészítése után a burkolóanyagok kiválasztására is figyelmet kell fordítani.
Erkélyre kültéri használatra alkalmas, fagyálló járólapot érdemes választani. A ragasztónak és a fugázóanyagnak ugyancsak meg kell felelnie a kültéri igénybevételnek.
A megfelelően kiválasztott flexibilis burkolatragasztó segít kezelni a hőmérséklet-változásból eredő mozgásokat.
A tágulási hézagokat sem szabad elhagyni. Ezek lehetővé teszik, hogy a burkolat a hőmérséklet változásakor bizonyos mértékben mozoghasson anélkül, hogy káros feszültségek alakulnának ki. A dilatációs hézagokat a megfelelő rendszer szerinti rugalmas tömítéssel vagy profillal kell kialakítani.
Bizonyos esetekben léteznek meglévő burkolatra alkalmazható felújítási rendszerek, de ezek nem jelentenek minden helyzetben megfelelő megoldást.
Ha a járólapok stabilak, az aljzat megfelelő, és a szerkezet nem mutat komolyabb károsodást, érdemes lehet megvizsgálni az ilyen lehetőségeket.
Ha azonban a burkolat felvált, az aljzat tartósan nedves, vagy a régi vízszigetelés hibás, a teljesebb felújítás válhat szükségessé.
Különösen körültekintően kell eljárni, ha az erkély alatt lakótér található.
A legfontosabb, hogy a beázás okát ne próbáld pusztán egy újabb felületi bevonattal elfedni. A megfelelően kialakított vízszigetelés, vízelvezetés és burkolati rétegrend együtt biztosíthat tartós védelmet.
Tetszett a cikk? Oszd meg Facebookon!