A magyar építőiparban 2026-ban is komoly kihívást jelent a növekvő költségek és az erősödő piaci verseny összehangolása. A Daibau legutóbbi felmérése szerint a kivitelezők 51 százaléka emelt árat idén, a következő 12 hónapban pedig már 60 százalékuk tervez hasonló lépést. Eközben a megrendelők egyre tudatosabban választanak szakembert, és az ár mellett a referenciák, valamint a korábbi ügyfelek tapasztalatai is felértékelődnek.
De mit jelentenek ezek a számok a gyakorlatban, és milyen változásokra számíthatunk 2027-ben? A felmérés tanulságairól, a kivitelezők árképzéséről, a lakossági keresletről és az építőipari piac kilátásairól Kovács Lillával, a Daibau értékesítési csoportvezetőjével beszélgettünk.
Építőipari Magazin: A felmérés szerint a kivitelezők 51 százaléka emelt árat 2026-ban, miközben 48 százalék változatlan árakkal dolgozott. Mi magyarázhatja ezt a szinte pontos kettéosztottságot? Ugyanazon a piacon hogyan tudja az egyik vállalkozás kigazdálkodni a növekvő költségeket áremelés nélkül, míg a másik erre kényszerül?
Kovács Lilla: Elsősorban az eltérő költségszerkezet lehet ennek az oka. Egy olyan vállalkozásnál, amelynek munkájában az anyagköltség jelentős részt képvisel, nehezebb elkerülni az áremelést, míg egy kevésbé anyagigényes szakmában könnyebb lehet a költségnövekedést más módon kigazdálkodni. Emellett az is számít, hogy egy vállalkozás mennyire tud kedvező beszerzési árakat elérni, illetve mennyire tudja a költségnövekedést tovább hárítani a megrendelőkre. A felmérésben is jól látszik, hogy az egyes szakmák között jelentős különbségek vannak.
É.M.: Érdekes ellentmondásnak tűnik, hogy jövőre már több kivitelező tervez áremelést, ugyanakkor annak várható mértéke kisebb. A 60 százalékos arány és a becsült 10,2 százalékos emelés alapján milyen ártrend rajzolódhat ki 2027-re?
K.L.: A felmérés alapján inkább további, de mérséklődő áremelkedés körvonalazódik. Idén a kivitelezők 51 százaléka emelt árat, az emelők körében a becsült átlagos mérték 14,4 százalék volt. A következő 12 hónapban már 60 százalék tervez emelést, viszont az emelést tervezők körében a becsült átlag 10,2 százalék. Vagyis szélesebb körben lehet számítani áremelésre, de az emelések mértéke várhatóan kisebb lesz.
É.M.: Az áremelések leggyakoribb indoka már nem közvetlenül az építőanyagok drágulása, hanem az általános infláció. Ez arra utalhat, hogy az építőipari vállalkozások költségproblémái ma már jóval összetettebbek, mint néhány évvel ezelőtt?
K.L.: A felmérés alapján biztosan látszik, hogy az áremelések mögött többféle költségtényező is szerepet játszik. Az általános inflációt 33 százalék, az anyagok drágulását 28 százalék, a magasabb adókat és bérjárulékokat pedig 23 százalék említette. Ez azt mutatja, hogy nem egyetlen költségelem határozza meg az árakat. Ugyanakkor a mostani felmérés nem hasonlította össze ezeket az adatokat korábbi évekkel, ezért azt nem állítanánk, hogy a költségproblémák pontosan mennyivel lettek összetettebbek.
É.M.: A magasabb adókat és bérjárulékokat a válaszadók 23 százaléka említette az áremelés okaként. Mennyire vált meghatározóvá a munkaerőköltség a kivitelezők árképzésében, és mely szakmáknál érzékelhető ez leginkább?
K.L.: A munkaerőhöz kapcsolódó költségek egyértelműen jelen vannak a kivitelezők árképzésében: a magasabb adókat és bérjárulékokat 23 százalék jelölte meg az áremelés egyik okaként. A mostani kutatásból azonban nem lehet megmondani, hogy mely szakmákban kifejezetten a munkaerőköltség volt a legfontosabb tényező, mert ezt nem vizsgáltuk külön. Az viszont jól látható, hogy az árképzésben az anyagköltségek mellett a bérekhez és közterhekhez kapcsolódó költségek is fontos szerepet játszanak.
É.M.: A válaszadók 49 százaléka több megkeresést kapott, mint egy évvel korábban, ugyanakkor a kivitelezői visszajelzések erős árversenyről és több bekért ajánlatról is beszélnek. Több lett tehát az érdeklődő, de vajon több lett a tényleges megrendelés is?
K.L.: A Daibau rendszerében a megkeresések számának növekedését látjuk, és összességében a tényleges projektek iránti aktivitás is növekedett. Ugyanakkor a mostani kérdőíves kutatás ezt a két mutatót külön nem vizsgálta, ezért a felmérés 49 százalékos adata kizárólag azt jelenti, hogy a válaszadók 49 százaléka több megkeresést kapott, mint egy évvel korábban.
É.M.: Mit tapasztalnak a Daibau saját platformján: hogyan változott a magyar megrendelők viselkedése az elmúlt egy-két évben? Árérzékenyebbek lettek, több ajánlatot hasonlítanak össze, hosszabban gondolkodnak egy beruházás elindításán?
K.L.: Azt látjuk, hogy a megrendelők egyre tájékozottabbak a piaci lehetőségekről, és több információt gyűjtenek, mielőtt döntést hoznak. Nem feltétlenül kizárólag a legalacsonyabb árat keresik, hanem egyre fontosabb számukra a megfelelő szakember, a referencia és a korábbi megrendelők értékelése is. Ezért is fontos az, hogy Daibau ajánlatkérési folyamatában külön lehet jelezni, hogy valaki csak az árakról szeretne információt, vagy ténylegesen tervezi a munkát, és azt is, hogy milyen időtávon.
É.M.: Mennyire jellemző jelenleg, hogy egy érdeklődő több kivitelezőtől is ajánlatot kér, végül azonban elhalasztja vagy teljesen lefújja a munkát? Látható ebben változás a korábbi évekhez képest?
K.L.: Az ajánlatkérések esetében ma is gyakori, hogy a megrendelők több kivitelező ajánlatát szeretnék összehasonlítani. Éppen ezért a Daibau rendszerében azt is külön vizsgáljuk, hogy az érdeklődő valóban tervezi-e a projekt megvalósítását, és milyen időtávban. Azt azonban, hogy az érdeklődők pontosan mekkora része halasztja vagy mondja vissza végül a munkát, a mostani kutatásban nem mértük, ezért erre nem szeretnénk pontos arányt mondani.
É.M.: A szakmánkénti adatok között feltűnően nagy különbségek vannak: az ajtó- és ablakmunkáknál 86 százalék jelzett áremelést, míg például a kertépítésnél 33, a fémszerkezeteknél pedig 27 százalék. A kisebb mintákból adódó óvatosság mellett látnak olyan piaci okokat, amelyek megmagyarázhatják ezt a különbséget?
K.L.: Az egyik lehetséges magyarázat az eltérő anyagigény. Az ajtó- és ablakmunkáknál például jelentős az anyag- és termékköltség, így ezeknél közvetlenebbül megjelenhetnek a beszerzési árak változásai. Ugyanakkor a szakmánkénti minták alacsony számúak lehetnek, ezért ezeket az adatokat inkább tendenciaként érdemes kezelni. A kivitelezői válaszokból az is látszik, hogy sokan óvatosan emelnek, mert attól tartanak, hogy a piac nem fogadná el a magasabb árakat.
É.M.: A felmérés alapján az anyag- és termékigényes szakmák több területén magas az árat emelő vállalkozások aránya. Mennyire határozza meg ma egy kivitelező versenyképességét az, hogy milyen beszerzési árakat és kedvezményeket tud kialkudni?
K.L.: Ez különösen az anyagigényes szakmáknál fontos tényező lehet. Ha két kivitelező hasonló munkadíjjal dolgozik, de az egyik kedvezőbb beszerzési árakat tud elérni, akkor alacsonyabb ajánlati árat tud adni, vagy nagyobb mozgástere marad az árrésben. A mostani kutatás ezt nem számszerűsítette, de a kivitelezői visszajelzések alapján a beszerzési lehetőségek és az anyagárak kezelése fontos része lett a versenynek.
É.M.: Hol húzódik jelenleg az a határ, ahol a kivitelezők már nem tudják tovább hárítani a költségnövekedést a megrendelőkre? Érzékelhető, hogy bizonyos vállalkozások inkább kisebb árréssel dolgoznak, csak hogy ne veszítsék el a munkát?
K.L.: Nincs erre egyetlen általános határ, mert ez nagyon függ az adott szakmától, a költségszerkezettől és a helyi versenytől. A kivitelezői visszajelzések alapján több vállalkozás inkább óvatosan emel, mert nem szeretné elveszíteni a megrendelőket. Ez különösen olyan piaci helyzetben érthető, ahol a megrendelők több ajánlatot kérnek be és erősebb az árverseny. Azt azonban a felmérésünk nem mérte külön, hogy milyen arányban dolgoznak a vállalkozások kisebb árréssel.
É.M.: Az egyik megszólaltatott kivitelező szerint az új ügyfelek aránya alacsonyabb, és egyre fontosabbak a visszatérő megrendelők. A Daibau adatai alapján is látható, hogy nehezebb lett új ügyfelet szerezni, illetve felértékelődött a jó hírnév, a referencia és az ügyfélértékelés szerepe?
K.L.: A jó hírnév, a referenciák és az ügyfélértékelések egyértelműen fontos szerepet játszanak abban, hogy egy kivitelező új projekteket nyerjen. A megrendelők ma sokkal több információhoz férnek hozzá, és egy szakember kiválasztásánál nem feltétlenül csak az árat nézik. A Daibau-n ezért folyamatosan dolgozunk azon, hogy a kivitelezők meg tudják mutatni a referenciáikat, értékeléseiket és szakmai tapasztalatukat. Emellett, tavaly megdupláztuk a kivitelezőknek továbbított megkeresések számát is, ezzel több projekt lehetőséget biztosítva számukra.
É.M.: Az építőiparban évek óta visszatérő probléma a megfelelő szakemberek hiánya. A mostani piacon továbbra is munkaerőhiányról beszélhetünk, vagy a kereslet változása miatt bizonyos szakmákban már inkább a megrendelésekért folyik komolyabb verseny?
K.L.: Ez nagyon erősen függ az adott szakmától és a munkatípustól. Vannak olyan területek, ahol továbbra is nehezebb megfelelő szakembert találni, míg más területeken erősebb a verseny a megrendelésekért. Az elérhetőség ráadásul szezonálisan is változik: vannak időszakok, amikor egyes szakemberek nagyon leterheltek, más időszakokban pedig könnyebben lehet szabad kapacitást találni. A mostani felmérésünk ezt a kérdést nem vizsgálta külön.
É.M.: Mely munkákra van jelenleg a legnagyobb lakossági kereslet Magyarországon? Inkább kisebb felújítások, energetikai korszerűsítések és javítások dominálnak, vagy a nagyobb volumenű beruházások iránt is erős az érdeklődés?
K.L.: A Daibau-n több mint 200 különböző munkakategóriában érkeznek megkeresések, ezért meglehetősen sokféle munkára van lakossági kereslet. A mostani kutatás nem készített ezekből külön keresleti rangsort, így nem emelnénk ki egyetlen munkatípust sem. Inkább az látszik, hogy a kisebb javításoktól és felújításoktól egészen a nagyobb beruházásokig széles a kereslet.
Építőipari Magazin: A Daibau magyar oldalán több mint 12 ezer építőipari vállalat, 84 ezer projekt és 22 ezer kivitelezői értékelés szerepel. Ebből az adatállományból milyen hosszabb távú változásokat látnak a magyar építési és felújítási piacon, amelyeket egy egyszeri kérdőíves kutatásból esetleg nem lehet észrevenni?
K.L.: Az egyik legfontosabb hosszabb távú tendencia, hogy egyre több megrendelő használja az internetet szakemberkeresésre és a különböző lehetőségek összehasonlítására. Azt is látjuk, hogy a megrendelők egyre több információt próbálnak összegyűjteni egy építkezés vagy felújítás előtt, ezért is indítottunk edukációs tartalmakat a magazinunkban. Platformunk folyamatosan új adatokkal bővül, így hosszabb távon is jól láthatók a kereslet és az ügyfélviselkedés változásai. Emellett további kutatásokat is tervezünk, amelyek részletesebben vizsgálják majd a kivitelezők és a piac működését.
É.M.: Ha előre tekintünk 2027-re, mi lehet a magyar építőipari és felújítási piac három legfontosabb kérdése? Inkább az árak további emelkedése, a lakossági fizetőképesség, a munkaerőköltségek vagy a megrendelésekért folyó verseny határozhatja meg a következő évet?
K.L.: Szerintem három dolgot lesz különösen fontos figyelni. Az első az árak alakulása: a felmérés alapján a következő 12 hónapban már a kivitelezők 60 százaléka tervez áremelést, még ha annak várható mértéke kisebb is az idei emeléseknél. A második a lakossági kereslet és fizetőképesség, mert a megrendelők döntéseit egyre inkább befolyásolja, hogy mikor és milyen költség mellett tudnak belevágni egy projektbe. A harmadik pedig a költségek és a verseny alakulása: az infláció, az anyagárak, a munkaerőköltségek és az egyre erősebb ajánlati verseny együtt határozhatják meg, hogy a kivitelezők mennyire tudják érvényesíteni az áraikat. A mostani adatok alapján inkább egy mérsékelten emelkedő árak mellett működő, de erősen versenyző piacra számítunk, nem egy újabb nagy áremelési hullámra.
A Daibau elérhetőségei:
Facebook
Instagram
Weboldal
YouTube
A cikkben szereplő képek és a főkép forrása: Építőipari Magazin
Az interjú kizárólag teljes terjedelmében, forrásmegjelöléssel közölhető.
Tetszett a cikk? Oszd meg Facebookon!